Hiába imádom a munkámat, hiába dolgozom itthonról grafikai álomprojekteken, azért a stressz engem is, ahogy mindenki mást is, utolér. Igyekszem erre nagyon odafigyelni, mert nem szeretnék egészségügyi nehézségeket a stressz miatt, nem szeretnék kiégni és más szakma után nézni végső elkeseredésemben. Éppen ezért kényesen odafigyelek a munka-magánélet egyensúlyra, a pihenésre és a szabadidőre. Milyen stresszlevezetések működtek nálam, mi nyugtat le a nap végén?
Monitormentes világ
Egész nap a gép előtt ülök, télen-nyáron, hétköznap és hétvégén is. Ha nem dolgozom, akkor Facebook csoportokat bújok, Youtube-on nézek szakmai videókat vagy tutorialokat, filmezek stb. És bár egy jó film vagy sorozat nagyon sokat segít a kikapcsolódásban, a szememnek kevésbé (és ezáltal az esetleges fejfájásomnak sem) használ. Éppen ezért minden nap szakítok időt arra, hogy monitormentes órákat tartsak. És ez mobilmenteset is jelent. Ilyenkor olvasni szoktam (ha régebb óta követsz vagy ismersz, akkor gondolom ez nem lepett meg). Egy jó regény pihentető, kikapcsol, számomra az egyik legtermészetesebb a stresszlevezetések közül. Egy jó szakmai, üzleti, pszichológiai vagy önfejlesztős könyv pedig hasznos, tanulságos és mindenképp megfontolandó és/vagy követendő. Több ilyen könyvem is van itthon, de könyvtárból is rendszeresen kölcsönzök ilyesmiket. A tanulás sosem ér véget, és ha nem a grafikai tudásomat növelem, akkor üzleti könyveket bújok.
A monitoron túl pedig még ott van maga a játék. A játék megnevettet, felpörget, megnyugtat és akkor gondtalanabbnak érzi magát az ember. Nekem rengeteg társasjátékom és kirakóm is van itthon, amiket már ketten is lehet játszani (sőt, van olyan társasunk, amit csak ketten lehet játszani). Ehhez szerintem nem lehet eléggé felnőttnek lenni, nagyszerű érzés, amikor az ember kilép a felnőtt világból a nevetős játékosságba.
Ami még nekem nagyon sokat tud segíteni, az a sütés és a főzés. Viszont őszintén bevallom, nem mindig használ. Ha nagyon ideges vagyok, akkor könnyebben elrontom a dolgokat vagy nem lesz türelmem a kajakészítéshez. Ilyenkor inkább rendelek valami finomat, mert vacsit rendelni ugyancsak nagyon szeretek. De ha úgy vagyok stresszes, hogy el kell távolodnom egy problémától, kicsit pihentetnem kell egy grafikai munkát, nincs ihletem a designhoz, akkor szívesen pepecselek a konyhában, készítek egy sütit. Közben zenét vagy podcastet hallgatok vagy beszélgetek (volt hogy videóchateltem a nagymamámmal). És ezáltal eltávolodom a gondoktól és lesz egy finom ebéd vagy desszert. Az is előfordul, hogy az ihletem is megérkezik a végére, és nyugodtabban tudok visszaülni a géphez.
Sport
Lehet elcsépelt, de igaz, a sport rengeteget segít. Nem csak egészséges és szükséges, de lelkileg is formában tart, az egyik legtökéletesebb a stresszlevezetések közül. Tudom magamról, hogy többet kellene sportolnom, így itthon szoktam önvédelmi fogásokat tanulni a páromtól. Szó szerint kiütöm és kirúgom magamból a haragot, a stresszt és a frusztrációt, közben meg nem csak hogy jól szórakozok, de még önbizalmat is ad nekem. Hiányzik, hogy konditerembe menjek, hogy rendes boxzsákot üssek, de így is tökéletes, és még belépőt sem kell fizetnem. Ehhez persze nem csak a megfelelő felszerelések szükségesek, de egy szuper tanár is, aki vigyáz az épségemre és nem hagyja, hogy rosszul rögzüljenek bizonyos mozdulatok, ami akár balesetveszélyes is lehet.
A másik jó sport, ami nekem nagyon bejött, az a futás. Régebben amúgy kifejezetten utáltam futni, de aztán egy barátnőm ajánlotta a Zombies, run! appot, ahol én lehetek az egyik túlélő a zombiapokalipszis közepén. Folyamatosan küldetésekre kell menni, megmenteni másokat, ellátmányt, fegyvereket gyűjteni, és ezt futással lehet teljesíteni. Közben építhetem a bázisomat, és természetesen a zombik is jönnek, így extra motivációt ad. Teljesen játék alapú az app, és hát én nagyon szeretek játszani. Sajnos a vírushelyzet miatt kicsit hanyagoltam, mert nem tudok egy félig kihalt erdő szélén futni, csak a városban és a parkban, és emiatt nem szerettem volna tömegbe menni. Remélem hamarosan kiélhetem ezt a hobbimat is, mert nagyon hiányzik, mindig kellemesen elfárasztott, és kifutottam magamból a stresszt.
Rajz
Ez viszont már a monitor előtt üldögélős hobbim. A rajzolást / digitális festészetet egyszerűen imádom, bár nem képezi a munkám részét, mint sok más grafikusnak. Inkább szívem csücske és nagy szerelem. Ha leülök rajzolni, akkor bekapcsolom a zenét, készítek egy jó forró kávét, és megszűnik a világ, a stressz pedig eltűnik. A kávé persze kihűl, a zenére meg nem figyelek, de nem baj. Általában addig rajzolok, míg le nem szakad a kezem, és természetesen utána még a hátam is fáj, szóval mondjuk úgy, hogy megvan az ára. De számomra az, hogy alkothatok, hogy nincsenek megkötések, nincsenek szabályok, nincs egy zsűri, egy tanár vagy egy ügyfél, aki majd értékeli vagy kritizálja a művemet, ez még nagyobb szabadságot ad. (Persze a rosszindulatú emberektől nem véd senki. Személyes tapasztalat. De nem szabad, hogy elvegye a kedvünket!)
Szerintem a rajzolástól nem kell és nem is szabad félni. A firkálgatás, a pacafestés és a maszatolás is lehet megnyugtató. Ha nem olyanra sikerül, ha nem élethű a portré, ha úgy gondoljuk hogy de ilyen színű erdő nincs is a világon… kit érdekel? A papíron, vagy a gépen igenis lehet 🙂 Ha ezt megértjük, akkor nagyobb erőt, szabadságot és kikapcsolódást tud nekünk adni a művészet, hiszen itt nincs olyan, hogy ez jó vagy rossz. Ez egy hobbi és egy stresszlevezetés, számomra az egyik legkedvesebb.